HOLNAP! 100 éve történt: Az otrantói csata - Horváth Gábor hadtörténész előadása a Bezerédj-kastélyban

Esemény
Megjelenés

Május 8-án, hétfőn, 17:30-kor kezdődik „Zártörés” - 100 éve történt: Az Otrantói csata címmel Horváth Gábor könyvtáros, hadtörténész technikus történelmi előadása a Bezerédj-kastélyban (Győr, Győri út 90.). A belépés díjtalan.

 

A csatáról: Az antant 1915 őszén létesített tengerzárat az Otrantói-szorosban, abból a célból, hogy megakadályozza a központi hatalmak tengeralattjáróinak kifutását a Földközi-tengerre.

 

A zárat úgynevezett drifterek, brit típusú, kisebb méretű és így gyengébb halászhajók alkották. Az eredeti elképzelés a tengeralattjárókat olyan „acélhalaknak” tekintette, amiket egyszerűen „ki lehet fogni a tengerből”. A szorosban nyugatról-keletre haladó, négy-nyolc hajóból álló divíziókba szervezett, őrjáratozó drifterek érintőaknákkal, jelzőberendezésekkel felszerelt drótkötélhálókat vontattak.

 

Abban az esetben, ha egy tengeralattjáró hozzáért a hálóhoz, leváltak róla a rá erősített bóják, begyulladtak és kalciumot égetve elárulták a szerencsétlenül járt tengeralattjáró pontos helyzetét. A drifterek legénysége így könnyen vízibombákat dobhatott rá, de bízhatott abban is, hogy a háló mozgásképtelenné teszi a tengeralattjárót, természetesen csakis akkor, ha az rátekeredik a hajócsavarra.

 

Nehezen vitatható, hogy a zár kényelmetlenséget jelentett a tengeralattjárók legénységének, de ez korántsem volt leküzdhetetlen akadály. Ezt az állítást támasztja alá, hogy 1917 tavaszáig mindösszesen egy tengeralattjáró pusztulását okozta a zár. Ennek ellenére – a tengeralattjárók jelentései alapján – Horthy Miklós sorhajókapitány, de még a Monarchia haditengerészetének vezetősége is alaposan felülértékelte a zár hatékonyságát.

 

Az osztrák-magyar hadvezetésnek azon meggyőződése, hogy az ellene vezetett műveletek a tengeralattjáró háború összefüggésében létfontosságúak, így nem tekinthető megalapozottnak. A tengerzárat, ebből a téves megfontolásból 1915 és 1918 között összesen 16 alkalommal támadták meg.

 

Horthy 1917 tavaszán újabb támadást kezdeményezett a zár ellen, abból a célból, hogy teljesen megtisztítsa a szorost. A műveletet a szükséges titoktartás közepette március-április folyamán készítették elő.

 

Az előzetes tervek alapján 1917. május 14-én Horthy Miklós parancsnoksága alatt futottak ki a Novara, a Saida és a Helgoland gyorscirkálók, illetve a magyar parancsnokság alatt álló Csepel és Balaton torpedórombolók alkotta kötelék Cattaróból. A támadás sikerét a rombolók az albán partok előtt végrehajtott elterelő hadmozdulattal segítették, de a műveletben szerepet kaptak tengeralattjárók és tengerészeti repülők is

 

forrás: Győri Szalon



írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: szerkesztoseg@boldoguljgyorben.hu

 

Követed már a Boldogulj Győrben oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Ha anyagilag nem is támogatsz még bennünket, de kattints az oldalon lévő reklámra, azzal már ezt is megteszed! Köszönjük!

 

Május 8-án, hétfőn, 17:30-kor kezdődik „Zártörés” - 100 éve történt: Az Otrantói csata címmel Horváth Gábor könyvtáros, hadtörténész technikus történelmi előadása a Bezerédj-kastélyban (Győr, Győri út 90.). A belépés díjtalan.

 

A csatáról: Az antant 1915 őszén létesített tengerzárat az Otrantói-szorosban, abból a célból, hogy megakadályozza a központi hatalmak tengeralattjáróinak kifutását a Földközi-tengerre.

 

A zárat úgynevezett drifterek, brit típusú, kisebb méretű és így gyengébb halászhajók alkották. Az eredeti elképzelés a tengeralattjárókat olyan „acélhalaknak” tekintette, amiket egyszerűen „ki lehet fogni a tengerből”. A szorosban nyugatról-keletre haladó, négy-nyolc hajóból álló divíziókba szervezett, őrjáratozó drifterek érintőaknákkal, jelzőberendezésekkel felszerelt drótkötélhálókat vontattak.

 

Abban az esetben, ha egy tengeralattjáró hozzáért a hálóhoz, leváltak róla a rá erősített bóják, begyulladtak és kalciumot égetve elárulták a szerencsétlenül járt tengeralattjáró pontos helyzetét. A drifterek legénysége így könnyen vízibombákat dobhatott rá, de bízhatott abban is, hogy a háló mozgásképtelenné teszi a tengeralattjárót, természetesen csakis akkor, ha az rátekeredik a hajócsavarra.

 

Nehezen vitatható, hogy a zár kényelmetlenséget jelentett a tengeralattjárók legénységének, de ez korántsem volt leküzdhetetlen akadály. Ezt az állítást támasztja alá, hogy 1917 tavaszáig mindösszesen egy tengeralattjáró pusztulását okozta a zár. Ennek ellenére – a tengeralattjárók jelentései alapján – Horthy Miklós sorhajókapitány, de még a Monarchia haditengerészetének vezetősége is alaposan felülértékelte a zár hatékonyságát.

 

Az osztrák-magyar hadvezetésnek azon meggyőződése, hogy az ellene vezetett műveletek a tengeralattjáró háború összefüggésében létfontosságúak, így nem tekinthető megalapozottnak. A tengerzárat, ebből a téves megfontolásból 1915 és 1918 között összesen 16 alkalommal támadták meg.

 

Horthy 1917 tavaszán újabb támadást kezdeményezett a zár ellen, abból a célból, hogy teljesen megtisztítsa a szorost. A műveletet a szükséges titoktartás közepette március-április folyamán készítették elő.

 

Az előzetes tervek alapján 1917. május 14-én Horthy Miklós parancsnoksága alatt futottak ki a Novara, a Saida és a Helgoland gyorscirkálók, illetve a magyar parancsnokság alatt álló Csepel és Balaton torpedórombolók alkotta kötelék Cattaróból. A támadás sikerét a rombolók az albán partok előtt végrehajtott elterelő hadmozdulattal segítették, de a műveletben szerepet kaptak tengeralattjárók és tengerészeti repülők is

 

forrás: Győri Szalon



írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

 

Követed már a Boldogulj Győrben oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Ha anyagilag nem is támogatsz még bennünket, de kattints az oldalon lévő reklámra, azzal már ezt is megteszed! Köszönjük!