KISZOLGÁLTATOTT MUNKAVÁLLALÓK

Interjú
Megjelenés

Az utóbbi időben nyíltan beszélünk  a fizikai-és betanított munkaerő hiányáról, rámutatva többek között a vállalatok sokszor elhibázott humánpolitikai stratégiáira, valamint bizonyos vállalatirányítási trendekre, amelyek sokszor nem hoznak megoldást az adott problémákra.

László Zoltánnal, a Vasas Szakszervezet alelnökével beszélgettünk erről.

 

Hogyan áll most a munkaadók és a munkavállalók viszonya?

Ami riasztó számomra, hogy sok munkahelyen még mindig játszanak a határozott idejű szerződésekkel, Nyugat-Magyarországon meg főleg. Háromszor, négyszer, ötször hosszabbítanak, az ötödik után határozatlan idejűre kellene változtatni a szerződést, de rengeteg helyen ezt nem teszik meg, inkább kirúgják az illetőt. Tudjuk, hogy vannak ilyen cégek Győr mellett Enesén, Szombathelyen, Zalaegerszegen, sorolhatnám napestig.

Az ötödik év előtt egy-két nappal szűnik meg a szerződés, és nem kap újat a dolgozó. Ez pedig azt jelenti, hogy maguk a cégek nem bíznak abban, hogy ez állapot, ami ma jellemzi a munkaerőpiac és munkavállalók helyzetét, hosszú ideig fenntartható lesz. Elképesztő és egész egyszerűen elfogadhatatlan eljárás, főleg ilyen időszakban, amikor a cég örülhetne, hogy van olyan munkatársa, aki évek óta ott dolgozik, ismeri a folyamatokat, tisztában van a szabályokkal, otthonosan mozog a cégen belül.

 

’Hogy mégis meg merik engedni maguknak két dologra vezethető vissza: vagy nagyon rossz a foglalkozáspolitikájuk, vagy ők maguk sem bíznak abban, hogy akár egy év múlva munkát tudnak adni az embereknek.

 

Mi a helyzet a sztrájk tekintetében?

Sopronkövesden az Autoliv Kft.-nél nemrégen, olyan március-április környékén, a magyar autóiparban huszonöt év után volt egy kétórás figyelmezető sztrájk. Az emberek el is érték a céljukat, tizenkét- százalékos bérfejlesztés történt. Három hónapra rá készítettünk egy felmérést, ami azt a meglepő eredményt mutatta, hogy hiába történt béremelés, az emberek nem boldogabbak. Örültek, hogy több lett a bérük, de még így sem lett annyi, amennyit elfogadhatónak tartottak volna. Azt azért tegyük hozzá, hogy az osztrák határ közelsége miatt azon a környéken a bérezés és a pénz értéke is más. A cégnél most többet keresnek a dolgozók, mint az Audinál, pedig nem egy csúcsgyártóról beszélünk. Ennek ellenére a munkavállalók nem lettek elégedettek.

 

’Nem jött rendbe például a magánélet és a munka egyensúlya, ami kardinális kérdés. A belső karrier feltételei sem javultak, a kiszámíthatóság, és ahogy ők fogalmaznak: az igazságosság sem lett jobb. Még mindig jellemző, hogy kivételeznek az olyan emberrel, aki jóban van a főnökkel, vagy azért kerül magasabb pozícióba.

 

Ez kimondottan alsó- középszintű vezetői probléma. Azt láttuk, hogy a cégnél- ahol pedig sikeres volt a helyi szakszervezet - azért nem tört ki a Kánaán.

 

fotó: jokortv

 

Az elmúlt tíz-húsz évben nem voltak olyan lelkesek a dolgozók, ha sztrájkról volt szó…

 

’Az emberek már nem olyan inaktívak, mint pár évtizede. Sokszor úgy kell visszafogni őket, hogy ha most gyorsan beleugranak a munkabeszüntetésbe, az szimpla törvénysértés, vadsztrájk.

 

Nagyon meg lett szigorítva a sztrájktörvény, és akárhogy nem lehet ilyet csinálni. Volt olyan időszak, olyan egy hónappal ezelőtt, mikor sztrájkhullám volt az országban. Az Autoliv-sztrájk után öt-hat cégnél már sztrájkbizottságot akartak alapítani. És ez a hullám megint elindulhat, mert kezdődnek a bértárgyalások, és nekünk megint oda kell majd figyelnünk. Az emberekben csökkent a félelem, bátrabban fordulnak a szakszervezetekhez.

Nő a tagság létszáma, egyre több helyi szakszervezet alakul. És igen, elmondatható, a dolgozók sokkal jobban ki mernek állni a jogaikért, mint évekkel ezelőtt. Egyrészt mert láttak már pozitív példákat, másrészt, könnyen találnak olyan színvonalú munkát, mint ahol éppen dolgoznak- legalábbis a termelő ágazatban, akár Győrben is.

 

Győrben milyen képet mutatnak a vállalatok a karrierlehetőségek vagy a munkakörnyezet tekintetében?

A kép teljesen változó. Van, ahol jobban figyelnek a dolgozókra, vagy éppen gördülékenyebb az előrejutás. Biztos türelmetlenebb vagyok az átlagnál, de én mindenhol nagyon nagy lehetőséget látnék a fejlődésre, nem csak itt, hanem az egész országban. Emberibbé jogkövetőbbé, polgárbarátibbá kellene tenni a munkahelyeket. Ezeken a terülteken óriásit lehetne fejlődni, csak éppen szándékot nem látok eleget.

 

A cégek mennyire partnerek?

Csak a szükséges mértékig.

 

’Van, ahol még mindig ott tartanak a bizonyos szintű vezetők – és ez vezetői szintenként más – hogy erős vagyok, hatalmas vagyok, mögöttem áll a nagy cég, és a „ha nem tetszik, el lehet menni” mentalitás uralkodik.

 

Nemrég azzal fenyegetőzött egy művezető, hogy ha nem mennek be az emberek túlórázni, ki lesznek rúgva. Mindezt egy olyan helyen, ahol állandó túlóra van, mert kevés a létszám. Nem értette meg, hogy konkrétan akkor mondta el: „olyan kevesen vagyunk, hogy nektek többet kell dolgozni, de ha nem dolgoztok többet, még kevesebben leszünk.” Van, ahol meglenne a szándék, de a helyi menedzsmenteknél ütköznek falakba, vagy a vezetők empatikus érzéke nincs magas szinten. A humánusabb, a bevonó típusú vezetők kikoptak a foglalkoztatásból, sajnos az elmúlt 15-20 év nem nekik kedvezett. Nagyjából átmentek a nem termelő területekre, a katonás vezetőket pedig nagyon nehéz átvezetni egy teljesen más stílusra. Azt gondolom, hogy ezen a területen is egy különleges helyzet előtt állunk, nagyon sok minden át fog értékelődni a rövidesen a világban. Például a foglalkoztatás egy bizonyos szintje teljesen megszűnik. A robottechnológia, az informatika fejlődésével a nagyon alacsonyan képzett emberekre nem lesz szükség, és ezzel együtt más típusú vezetőkre lesz igény. Azt nem tudom, ezt hogyan tudjuk majd kezelni.

 

A jelenlegi szakképzés nem lesz-e hátránya ennek a váltásnak, ahol nyilvánvalóan felértékelődik a tanulási készség. A szakszervezetek, hogy próbálják kezelni ezt a problémát?

Igen, nagyon fontos lesz a jövőben, hogy a magyar emberek tanulási készsége, képessége hol tart. Vannak példák arra, mikor a munkavállalókat olyan képzésekre küldik el a cégek, ahol látszólag olyan dolgot tanul, ami nem feltétlenül köthető az aktuális pozíciójához. A legfontosabb a tanulási képesség folyamatos fenntartása.

 

’A magyar oktatás színvonala nagyon komoly hátrányt fog jelenteni 10 -15 év múlva a társadalomnak és az egyéneknek egyaránt. Főleg, az hogy nem vagyunk hajlandóak időben szembenézni vele.

 

A szakszervezetek viszonya mennyit változott az utóbbi időben, akár a kormányhoz, akár a munkavállalókhoz?  Illetve, mintha nem lennének annyira harciasak, bár igaz a Munka Törvénykönyve változásai elég kedvezőtlenek lettek ebben a tekintetben is?

A munka világa tökéletesen leképezi a társadalmat, és annak működését. Az egész magyar társadalom ilyen lett, mindent le lehet nyomni a torkán. A munka világában is ezt tapasztalhatjuk. Mostanában látok pozitív jeleket, már vannak sztrájk készültségek, szerveződnek társaságok, akiknek elegük van a munkáltatójuk ilyen-olyan dolgaiból, és keményen szembemennek vele. Ilyenből azért sok van. Január óta hét cégnél alakult olyan szervezet, ahol eddig nem volt hasonló, vagy teljesen a munkáltatót kiszolgáló dolog működött. Valami elindult. Volt olyan cég, ahol nem volt szakszervezet, de csináltak sztrájkot, úgy kellett őket leállítani.

Mennyire jellemző, hogy a szakszervezetek ki vannak szolgáltatva a cégeknek?

A szakszervezetek világa nagyon színes. A magukat függetlennek tituláló szervezetek, akik úgymond mindenkitől függetlenek, légüres térben mozognak. Sokkal kevesebb a lehetőségük, mint annak a szakszervezetnek, aki például a Vasas Szakszervezethez tartozik, és adott esetben a Vasas kívülről is be tud avatkozni, ha kell. Ráadásul a szakszervezetei jogok sérültek, a szakszervezetek működésének feltételei is romlottak az új Mt-vel.

 

És van lehetőség ezen változtatni?

Majd meglátjuk. Ha felébred a magyar társadalom, és elkezd olyan rendszerekben gondolkodni, ahol a rendszer szavatol. És ha kiderül egy emberről, hogy nem jó vezető, ne adj isten nem jó politikus, akkor ki lehet belőle menni, és egy ilyen rendszernek oszlopos tagjai lesznek a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek, akkor majd a szakszervezetnek is sokkal nagyobb lehetőségük lesz a kontrollra.

 

’Azok a társadalmak, amelyekben sokkal nagyobb a szakszervezetek presztízse, sokkal kisebb mértékben vannak kitéve mind gazdasági, mind társadalmi kríziseknek.


címlapfotó: origo.hu